Az elmúlt napokban mélységesen csalódtam a magyar felsőoktatás intézményében és egyenlőnek érzem magam a fejkvótámmal. Bosszantó. Szomorú, elkeseredett és kiábrándult vagyok, emellé társul, hogy télen lesz csak meg a diplomám. Már annyiszor szúrt ki velem az egyetem és nem tud leállni. Ez van. Már csak azért imádkozom, hogy minél hamarabb munkát találjak. Tudod, hogy a rengeteg sírástól nem fogynak el a könnyeim, de az elhullajtottak már kicsípték az arcom. E remek érzések fényében kiadtam magamból mindent és kifestettem magam. Igen, mostanában élőben is úgy nézek ki, mint egy szellem:)
Holnap nekiállok és rehabilitálom magam… Puszi
